Zamenhof és az eszperantó

Az 1800-as évek vége különös meglepetést tartogatott. Egy lengyelországi kicsiny kis faluban megszületett egy közvetítő, semleges nyelv gondolata, amelynek „kezdeményezője” mert álmodni, hinni és bízni a szeretetteljes, békés együttélés eszméjében. Útjára bocsátotta nyelvi gyermekét, amely elindult, s a remény útján járva haladt előre, körbejárva, átszőve az egész világot.

Lazaro Ludoviko Zamenhof (1859 – 1917) egy lengyel kisvárosban, Bialystokban (korábban az Orosz Birodalomhoz tartozott) született a Zielone (Zöld) utcában. Édesapja és nagyapja is nyelvészként, nyelvtanárként tevékenykedett. Zamenhof is korán megszerette a nyelveket, amik közül beszélte a lengyel, orosz, héber, német, illetve ismerte az angol, francia, ógörög, latin nyelveket. Bialystokban több nemzetség élt együtt, így nemcsak megismerkedhetett más nyelvekkel, elsajátíthatta azokat, hanem azt is észrevette, hogy ezen nemzetségek apraja-nagyja között feszültségek, viták kerekedtek, amelyek gyökere a közös nyelv hiányából fakadt. Így született meg egy nemzeteken átívelő, azokat hídként összekötő közös nyelv gondolata.

Már a gimnáziumi évei alatt, amelyet Bialystokban és Varsóban töltött, felismerte, hogy egy élő nemzeti nyelv közös használata problémák forrása lehet más anyanyelvű emberek számára, felélesztené a nemzetek közötti féltékenységet, mind az emberek, mind a kormányok között. Gimnazista évei végén, 1878-ban elkészült a Lingwe Uniwersala, a nemzetközi nyelv nyers tervezete, amit először baráti körben mutatott be. Barátai meséltek a nyelvről másoknak, ám a felnőttek felől érkező gúnyolódó megjegyzések óvatosságra késztették a fiatal Zamenhofot, illetve egy legenda szerint édesapja elégette a tervezetet tartalmazó füzetet, ezzel segítve fiát, hogy életét az orvostudomány és a tanulás felé fordíthassa.

A nehézségek előre vitték Zamenhof-ot és 1879-től induló egyetemi évei alatt is folytatta a közvetítő nyelv tökéletesítését. A Moszkvai Cári Egyetemen orvosnak tanult, majd később szakosodott és szemorvosi praxist nyitott Varsóban. Úgy gondolta, ez az orvosi terület a legbékésebb. 1886-ban megismerkedett leendő feleségével Klara Zilbernikkel, akinek mesélt a mesterséges nyelv gondolatáról és alapjairól. Felesége támogatta törekvéseit, nemcsak társaként, hanem családja segítségével anyagilag is.

 

  


Végül megszületett az Lingvo Internacia (Nemzetközi Nyelv), amelynek tankönyvét Unua Libro (Első Könyv) néven sikerült kiadnia 1887-ben. A tankönyv először orosz nyelven jelent meg, majd később eszperantó, lengyel, német és francia nyelveken is elérhetővé vált. Hamarosan megjelent második tankönyve a Dua Libro (Második Könyv), valamint különböző fordításai is. Alkotói, fordítói munkássága során mindig komoly, elismert műveket választott, amelyekkel bemutathatta, hogy az eszperantó nyelv alkalmas a gazdag, árnyaló kifejezésmódra.

1879-ben már elindult egy másik mesterséges nyelv, a Volapük is az ismertség útján. A sikertelenségtől és orvosként a megítélésektől félve, valamint a kétkedők végett, Zamenhof inkább d-ro Esperanto (Dr. Reménykedő) álnéven munkálkodott. Pedig könyvei megjelenése óta nemzetközi sikere töretlenül szárnyalt, élénk lelevelezésekben vett részt és lelkes gratulációk sorát kapta. A nyelv hamar népszerűvé vált, annak logikája és szépsége végett alkalmasnak gondolták a nemzetközi kommunikációra. Később, az iránta való tisztelet jeleként a nyelv megkapta az Esperanto (eszperantó) nevet, amit manapság is visel.

Az eszperantó nyelv fokozatosan terjedt, több országban eszperantó nyelvű újságok jelentek meg és baráti társaságok alakultak, akik hírét vitték, terjesztették a világban, segítve ezzel a nyelv tanulását, tanítását. 1905-ben egy francia kisvárosban Boulogne-sur-Mer-ben megtartották az első Eszperantó Világkongresszust, kb. 700 fő részvételével. Zamenhof számára ez volt élete egyik legszebb pillanata. A kongresszus alatt, a nyelv fejlődése érdekében lemondott szerzői jogairól, ám egy dolgot változatlanul megőriztek: a Fundamento de Esperanto-t, amely meghagyta, sőt érinthetetlenné tette a Zamenhof által eredetileg kidolgozott 16 szabályból álló nyelvi alapokat. Zamenhof feleségével együtt 9 világkongresszuson vett rész, az 1912-ben megtartott kongresszuson minden addig viselt tisztségéről lemondott, betegségei miatt visszavonult. Élete során mindig hangoztatta, ő maga valójában nem a nyelv megalkotója akart lenni, csupán csak „kezdeményezője”.

Zamenhof rendkívül értékes, példamutató életet élt, töretlen alkotási kedvvel. Orvosként és sikeres nyelvalkotóként is megmaradt egy szerény, éveken át szűkölködve élő, másokat segítő embernek, aki olyan emberi értékeket képviselt, mint a hit, a szeretet és a megértés. A nyelv megalkotásával utat mutatott, amely hídként ível át nemzeteken, összekötve azokat, és teszi lehetővé, hogy átmenve rajta felfedezzük az egymásban és a világban rejlő csodákat, megőrizzük és továbbvigyük mindazt, amivel jobbá tehetjük életünket. Az eszperantó út a világba.

 

ooo

 

Homoj kun homoj (Emberek emberekkel)
Ritkán ismerhetjük meg egy több, mint 100 éve élt különleges ember hangját, az általa közvetített érzéseket, ám a technika segítségével  mindez elérhetővé válhat. Hallgass meg egy rövid részletet Lazaro Ludoviko Zamenhof beszédéből, amelyet Boulogne-sur-Mer-ben tartott az első Eszperantó Világkongresszuson.
https://upload.wikimedia.org/wikipedia/commons/d/d8/Bulonjaprelego.ogg

Írott, magyar nyelvű részlet Lazaro Ludoviko Zamenhof beszédéből, amely szintén az első, Boulogne-sur-Mer-ben, 1905-ben megrendezett Eszperantó Világkongresszuson hangzott el:
„És most, az első alkalommal, egy ezeréves álom kezd valóra válni. A francia tengerparti kisvárosban összejöttek emberek a legkülönbözőbb országokból és nemzetekből, és nem némán és süketen találkoznak egymással, hanem megértik egymást, úgy beszélnek egymással, mint testvérek, mint egyetlen nemzet tagjai. Gyakran találkoznak különböző nemzetiségű emberek és megértik egymást; de micsoda óriási különbség van az ő kölcsönös megértésük és a miénk között! (...) A mi találkozónkon nincsenek erős vagy gyenge nemzetek, kiváltságosok vagy kiváltság nélküliek, senki sincs megalázva, senki sem zavar; mindannyian egy nemzet tagjainak, egy család tagjainak érezzük magunkat, és az első alkalommal az emberi történelem folyamán mi, a legkülönfélébb népek tagjai nem idegenként, nem versenytársként állunk egymás mellett, hanem testvérekként, akik a saját nyelvünk másikra erőltetése nélkül megértik egymást, nem tekintjük egymást a sötétség miatt megosztottnak, szeretjük egymást, és nem képmutatóan nyújtunk kezet egymásnak, mint egy idegen egy másik nemzet tagjának, hanem őszintén, mint ember az embernek. Legyünk tisztában a mai nap jelentőségével, mert ma Boulogne-sur-Mer barátságos falai között nem franciák találkoztak angolokkal, nem oroszok lengyelekkel, hanem emberek emberekkel. Áldott legyen a nap, és nagyok és dicsőségesek legyenek a következményei!”

Részlet a Zamenhof.info oldalról

 


Zamenhof életéről és az eszperantó nyelvről további részleteket is megismerhettek az alábbi oldalakon: